A Gyilkos-tónál
meggyilkoltad szerelmemet,
Fel a hegyre menet.

Gyűrűdet megtalálod
A habokba vágva,
Nevedet egy Oltári-sziklába vájva.

Már hónapok óta csak
Halni jár belém a lélek,
Engedj el, félek!

Csak utoljára hátad húsába
karmolni egy nevet,
Hogy soha el ne feledd.

Soha ne feledd el,
hogy egyszer,
Szerettelek.

Ezennel megvívom
legádázabb harcom,
Csak ne lásd az arcom.

Csak többé én se lássam
Víztükörben arcod,
Csak ne szóljon a hangod.

S gyűrűd ott maradt
a Gyilkos-tó fenekén árva,
A holtak közé zárva.

S gyermekünk nevét is
rávésetem egy sírkőre,
Majdnem volt, de mégse.

Minden egyes érintésed
Mára csak méreg,
Engedj el, hadd éljek!

Csicsótól Csaracsóig,
Szanától szétig,
Mától az öröklétig.

Végeztem veled.
A Gyilkos-tónál
Meggyilkoltad szerelmemet.