Lenne benne egy csipet
bűn és nyughatatlanság,
Csak mint bennünk,
semmi újdonság.
S kék szeme lenne
mint a tengernek,
Ahogy ránk nézne
az minden bűnt feledtet.
És lenne neki
tüzes tekintete,
A rá váró világra
örömmel tekintene.
S szíve nyughatatlan
mint a bűn amiből fogant,
Itt vagyok Kicsim
nincsen semmi baj.
A világért nyúlna
apró két kis keze,
S kis ficsúr vagy hercegnő
válna belőle.
Az első szava
az lenne Apa,
Pedig én vagyok itt
Te kis ostoba.
S mint édesanyád kívánok
neked sok boldogságot,
S hogy éld meg
a végtelen álmot!
Apró kis lélek
ki a világra rohant,
Szerelem gyümölcse
ki édes bűnben fogant.
