Én vagyok a hús lüktető bőröd alatt Én vagyok a meg nem rágott falat Én vagyok a chatablakban felugró buborék Én vagyok a kongó húsleveseses fazék Én vagyok a megfagyott dér az ablakon Én vagyok a kiürült ásványvizes flakon Én vagyok a cukor az Earl Grey teában Én vagyok a…

Azt hittem nekem jobban fog fájni.Az hogy elhagylak. De tévedtem.Neked jobban fáj. Az hogy itt maradtál.És tudod mit? Akarom is hogy fájjon. Legalább annyira, hogy dögölj bele.--- Nem, inkább mégsem. Ja, de.És nyiss ki egy üveg bort. Egyedül. Lessszarom. És remélem, hogy ma…

Amikor jó csak úgy nem részegenA gondolataiddal kettesbenmaradni csendesen.És mikor józanul is kívánlakNem csak a testemmelDe a lelkemmel. És hogy te tényleg engem?Hogy nem csak a testemDe a lelkem is kell?És hogy jó csak úgy nem részegenA gondolataiddal csendesenmaradni kettesben?

Olyan vagy nekem,mint valami káros szenvedély.Mint a cigi vagy a kávé vagy a pia.Leszokok rólad.Aztán szépen lassan rászokokvalami más káros szenvedélyre,ami majd lassan megöl.  

marja a gyomrom a semmisenki de senki nem azzalvan akivel szeretne lenni

Soha semmi nem lesz ugyanolyan a park, a pad vagy a ház előtt futó apró kis patak. És a fecskével Mondd mit tettél? Hová üldözted mit egykor szerettél? Hol van a fészek az eresz aljából? Hol a csipogás a reggel zajából? Elüldözted messze a szobád négy falától, Távol a…

S most legszívesebbenrágyújtanék egy versre,hogy párnám csücskérőlillatod elfeledtesse. De előtte mégtested nyomát beinhalálom,ahogy csendben elnyoma megváltó álom. És én újra arra ébredek,hogy megfulladok,veled, vagy nélküled. Mi lenne ha nem kelnék fel?Elpusztítom magam,…

Beléfagyott a pillanat,mint a kora reggeli csönda villamossínek alatt. Jelzőlámpára révedt, aztánmár azt sem nézte tovább,lehunyta két szemét,s csendben odébbállt. A csikorgó villamos eléhalkan kettőt lépett,fáradt szemeibőllassan elszállt az élet. A sárga villamos…

Szeptemberi párás tekintetszembogárba fagyott fájdalomgalambok ülnek a teraszonfeltépik régi sebeiket olyan közeli most a távollátom mikor lehunyommost a sötétben annyi nyombújik valahol, bárhol valaki velem együtt lüktetfutkos a versed a hátamonannyi eltemetett fájdalomahogy…