Beléfagyott a pillanat,
mint a kora reggeli csönd
a villamossínek alatt.
Jelzőlámpára révedt, aztán
már azt sem nézte tovább,
lehunyta két szemét,
s csendben odébbállt.
A csikorgó villamos elé
halkan kettőt lépett,
fáradt szemeiből
lassan elszállt az élet.
A sárga villamos alatt,
mint a kora reggeli csönd,
megfagyott a pillanat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.