Gyere, ürítsd csak belém te is a
testnedveidet, én másra úgysem
vagyok jó neked, sőt egyáltalán.
Senki másnak, még saját magamnak sem.
Tegyél a magadévá egy sötét
szobában, a négy fal között némán.
Fogd be a számat is, meg ne hallja más,
hogy mi valaha együtt bármit is.
Használd csak a testemet amíg kell.
Majd töröld belém a lábadat és
dobj csak nyugodtan el. Ne félj nekem
már úgysem fog fájni semmi sem. Hiszen
nem érzek. Leszedáltan fekszem a
hálószobád küszöbén. Úgysem látsz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.