És ha egyszer mégis visszamennék
S megkérdeznéd “Mit hagytál itt?”
Csak annyit tudnék felelni, hogy
a szívemet. Meg a lelkemből egy
kis darabkát. Ja, meg persze Téged.
És otthagytam még két kék pillangót
a falon. Téged meg engem. Tudod?
Ők voltak a verses füzeteimen.
De repülni, azt már egyik sem tud.
Mert egyik a másikat mindig
repülni hagyta, és amikor
zuhant a fél szárnyát neki adta.
De nekem már nincs mit adnom neked.
Nincsenek már nagy kék szárnyaim nekem.
Mert te annyiszor zuhantál mélybe
Hogy belőlem nem maradt semmi sem.