S mondd mi ez a pír
mely oly gyakorta kiül
ifjonti orcád
halovány szegletébe?
S hol az a hon
ahol szíved nyilódzó rózsabimbaja
otthont talál a kert
egy kis ligetében?
S minő förtelmes
dörgedelem mi
vérvörös ajakadat
dörgő hangon végsőként elhagyja?
Válaszolj hát legott
mi az mi viruló
létedet sorvasztja?
Mindez csak ifjú valódból vala.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.