S olyan leszek akkor mint a kávézacc
már minden leülepedett bennem
s száraz üres fekete szemekkel
bámulok majd rád
valahonnan a csorba csésze aljáról.
Te meg majd csak értetlenül nézel rám
mit is keresek én még itt
hiszen semmi hasznod nincs már belőlem
elfogyott a színem s ízem
s majd egy óvatlan mozdulattal
amikor már tényleg nem kellek
kisöpörsz a kukába a
többi szeméttel együtt.
És még csak el sem búcsúzhattam.
Csak utánadnéztem még utoljára
kiszáradt fekete szemekkel.