Legyetek a barátaink.
Férkőzzetek a bizalmunkba.
Aztán ítéljetek el.
Vessetek meg.
Az életünkért.
A tetteinkért.
A szerelmünkért.
A bizalmunkért.
Féljetek tőlönk.
Meneküljetek el.
Akarjatok a magatokénak.
Majd dobjatok el.
Nyújtsátok a szeretet szikráját,
A remény utolsó sugarát.
Majd vegyétek el.
És hagyjatok ott heverni.
Kiszipolyozva.
Kiszívva.
Üresen.
Reménytelenül.
Bizalmatlanul.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.