Csak feküdtem a kádban
A forró vízben áztam
Egy borotvával játszottam
A pengéivel báboztam
Végigcsusszant az eremen
Elvesztettem eszméletem
Életem értelme ködösen
Szivárog belőlem vörösen
Ahogy elhagyom a testem
A víztükröt véremmel megfestem
Körülölnek a habok
Érzem lassan meghalok…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.