Elárultál.
S én is elárultalak.
Leomlottak kettőnk közt a falak.
Szemembe néztél,
S én lelkedbe láttam,
De amit kerestem, többé nem találtam.
Szemembe néztél,
S én is szemedbe néztem,
Keserű könnyeket ejtettél értem.
Könnyeket ejtettél,
S én is könnyeztem érted,
Ahogy a mesénket darabokra tépted.
Hazudtál.
S én is hazudtam neked,
Hogy könnyebb legyen, élni, nélküled.
Hazudtál.
S én is hazudtam az imént.
Rozsdás késsel döftük át egymás szívét.
Elárultál.
És én is elárultalak.
Leomlottak köztünk a falak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.