Nem mondhatok többet
Minden csak büntet
Arról az estéről
Meztelen testéről
Két ital között
Mi örökre összeköt
A vakító fények
Minden csak méreg
Ha csak egy pillanatra
Csókot nyom homlokomra
Veled táncoltam
Azt hittem álmodtam
Az üres utcákon bolyongva
Karodba fonódva
Menekültem az emlékeim elől
De most majdnem megöl
Reggel mikor ébredtem
Az arcodra révedtem
Te voltál az első gondolatom
Tudod, hogy nagyon nagyon
Minden lépés amit teszek
Én beléd veszek
És akármerre megyek
Mindenben téged kereslek
És látom az arcodat
Örökre megmarad
Akárhány szívet törsz össze
Azt lesem, hogy jössz-e
Soha nem tudhatod
Mit hoz a holnapod
Látod az arcomat
Feladtam a harcomat
Felejthetetlen vagy.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.