Mire  gondolhatott akkor a költő,
Vajon  mikor ezt a verset írta,
kezében fehér papír, toll, töltő,
asztalán sötét, acélkék tinta.

És ült a kávéja fölött bambán,
Nézte, vajon ki lehet az a szőke leány?
Nem gondolt semmire, csak a kávéjára,
meg az asztala előtt elsátáló lányra.

De mi, magyarázzunk bele modern kliséket
Adjunk a szátokba ezer hülyeséget
Hogy a költő éppen hogyan érez.

Ugyan mire is gondolhatott volna
Mikor csészéjébe fehér tejszínt kavart
A költő csak egy szimpla kávét akart…