Azt mondtam, hogy nem miénk, nem közös
Most mégis mindenhez van közöd
Azt hittem, hogy elmentél, itt hagytál
Te mégis benne maradtál
Benne vagy a tapéta ráncaiban
Benne a felgöngyölt szőnyeg sáncaiban
Benne vagy a mostalan edényekben
Téged látlak a víztükör redőiben
Beépültél az elülső ablakba
Mint dohányfüst a falakba
Benne vagy az ágynemű réseiben
Benne a függöny gyűrődéseiben
Benne vagy a sor kockás ingemben
Téged látlak most még mindenben
S ha arra gondolok, hogy egyedül maradtam
Nem, mert benne vagy a falakban
Azt hittem, hogy elmentél, itt hagytál
Te mégis bennem maradtál
El kell ígyhát innen gyorsan menni
Kell egy másikat, egy üres lakást venni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.