Furcsa ez az őszi napsütés, nem?
Mint a szeptemberi nap utolsó
Lemenő sugarának fényénél
Nézni ahogy eltűnik valami
Az elmúlás alábukik
De a fény még megcsillan a víztükrön
Egy utolsót, mielőtt végleg vége.
Mielőtt végleg vége a nyárnak
S szeptember végén lehanyatlik a nap
Emlékeink is tovább baktatnak
S ott legbelül is meghasad valami
Tova tűnnek ez elhaló fénnyel
Milliók színes, nagy ábrándjai
És nem marad semmi. Nem maradt semmi.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.